“balog”

Így, kis betűvel sikerült leírni Palkovics Lászlónak (vagy aki az ő nevében írt) a Független Diákparlament idei javaslatcsomagjára adott reakcióban a több, mint 50 pontot két hónapnyi válaszhiány után szóvivőnktől, Enikőtől egy konferencián személyesen átvevő humánminiszter nevét. Persze mindenkivel előfordul az ilyen. (Főleg ha vagyunk olyan magabiztosak, hogy nem nézzük meg a kis piros aláhúzásokat – én x helyesírási verseny után sem mertem sose figyelmen kívül hagyni.) Nem is nagyon szeretnék vele foglalkozni, nem akarok olyan PestiSrácok-magasságokba emelkedni, amikor azon pörögtek új szlogenünkkel élve, hogy egy betűt elírtam a főoldalon (SIC!). De azért ez valahogy jól mutatja, hogy ha egy ilyen ordító hibát benne hagytak, hogy vajon mennyi időt szánhattak rá?

Nem tudni. De hogy mi mennyit, azt igen. Kezdődött a képviselő jelentkezéssel, ahol az ekkor második éves, még erősen formálódó Független Diákparlamentbe jelentkezhettek képviselők, akik az akkor még alig ismert FDP-ben szeretnének részt venni. Majd kampányidőszak, ahol a fiatalabb-idősebb diákok irkáltak, megszólítottak, hestegeltek (jó, azt leginkább én…), beszélgettek, buzdítottak, bekerültek, összeálltak. És eljött az első plenáris ülés. Nekem felemelő élmény volt. Az egész országból találkoztam tenni vágyó emberekkel. Hiperaktív elsősökkel, végzősökkel, tapasztalt egyetemistákkal, lelkes vidéki DÖK-vezetővel, a lánnyal, aki végigbeszélte az érzékenyítőt azzal, hogy maradjak már csöndben, egy kilencedikessel, akivel plenáris után majd’ egy órát vitatkoztunk a menekültkérdésről, tapasztalt tanárokkal, bölcs szülőkkel mindenhonnan. Szakközépből. Gimiből. Győrből. Nagybajomról. A fővárosból. A legkülönbözőbb helyekről és élethelyzetekből. Egyszóval hihetetlen társasággal elképesztő emberekkel. Összesen 125 képviselővel, aki így gyakorlatilag minden “kategóriát” és területet lefedett.

Majd előterjesztettük a problémákat. Nekem az osztályomból, a párhuzamos osztályokból, régi ismerős a Facebook-on is mondott, hogy mi az, amit föltétlenül mondjak. Na meg az oldal, amit kért a Diákparlament, azóta sem nagyon tudom hová tenni, de oda is befut azért ez-az. Szóval klassz kis paksamétával érkeztünk. Mindenki felszólalt, vitáztunk, rákontráztunk, vica versa. És ezek még csak a probléma felvetések. Áradtak az infók, a meglátások, én nekem gimnáziumi tanulóként abszolút új volt, hogy például a szakközepes diáktársaim milyen – sokszor teljesen más jellegű – problémákkal találkoznak nap mint nap.

emminél

Majd ezt követően hosszas vita után megalakultak a munkacsoportok – nehéz kompromisszumok árán, mert annyi téma volt, és sokan annyi mindenhez hozzá akartak szólni, hogy nem volt egyszerű dűlőre jutni. Ezután a munkacsoportok összeszedték, mit akarnak kidolgozni, amelyet év közben ki-ki tanulás, KRESZ-vizsga. éretségi, dzsúdó, aki ami mellett kidolgoztunk. Eleinte nehezen ment, children of distance módon, de végül hamar belerázódtunk a távoli google doksizásba, a facebookos urnazárásba, és a chat konferenciába. Nem mondom, hogy nem voltak az utolsó hónapban megszületett indoklások, de ezt elnyeli a Képblog jótékony ismeretlensége.

És eljött a második – a tavaszi – plenáris ülése. Nekem már nagyon érettségi előtt. Másik helyen, és teljesen máshogy. Már hoztuk a kész cuccokat. Már ismerősökként jöttünk össze. Elfogadtuk, összeraktuk, fabrikáltuk a kész anyagokat. És jött a tartalom után a külcsín: és nekem végig az járt a fejemben,

hogy fogalmazzuk meg úgy, hogy az Emmi valóban ezzel foglalkozzon, és helyette ne kössön bele!

Az előzőnél ugyanis hajmeresztő dolgokat produkált az érettségi szó etimológiai definíciójától a klasszikus felelősséglesöprésig. Itt lehet szemezgetni. De egy valamire nem gondoltam.

Hogy még bele sem kötnek.

Még le sem tagadják. Semmit, hogy ez már jó, vagy bármi. Pár utalás összefoglaló jelleggel, hogy mégis mi nem a méhészet EU-s irányelvű megreformálásának tematikájában adtunk be kisdoktorit, hanem oktatáspolitikai javaslatokat. Egyébként minden jó, a Köznevelési Kerekasztal (amit miután egyik reggel felkeltek,  és konstatálták, hogy minden jó, de kicsit unatkoznak, és különben is ők mennyire kíváncsiak mások meglátásaira, létrehoztak) sok javaslatot tett, az Országos Diákparlament (melynek hajmeresztő impotenciája az egyik fő indíttatás volt az FDP létrehozatalára) is meg lesz változtatva. Ja, és várnak. Körülbelül így. Ők sem komolyan gondolták.

Nos, ez tökéletes látlelet. Nem akarnék sokat moralizálni azon, hogy akik egykor fiatal demokratákként indultak, azokat most ennyire érdekli a fiatalok véleménye, mindent elmondtam, leírtam lényegében, a többi a kedves Olvasóra van bízva. Aki ha most ezeket a sorokat olvassa, akkor valószínűleg nem a Magyar Időket tekinti elsődleges tájékozódási forrásának, és néha elgondolkodik: meddig hagyja mindezt az ország…

A szerző a Független Diákparlament képviselője.

Ha érdeklik a hasonló cikkek, kövesse Facebook-oldalunkat!



Tarnay Kristóf Ábel adatlap-képe

Tarnay Kristóf Ábel

Politikafüggő szabadságmániás, akinek két állapota ismert: pörög, vagy alszik, bár utóbbi egyre ritkább...

You may also like...